Mai történetünk főhőse Koszta Márton, a '48-as szabadságharc egyik katonatisztje lesz. A szabadságharc leverése után az Egyesült Államokba menekült, majd 1853 nyarán Kossuth Lajos megbízásából a törökországi Szmirna városába ment. Ebben az időben a városban az ún. kapituláció intézménye élt, ez azt takarta, hogy az európai hatalmak -és köztük Ausztria- saját állampolgáraik felett szabadon ítélkezhetnek, a török hatóságoktól függetlenül. Történt hogy a város osztrák főkonzulja megtudta, hogy Koszta ott van, és a fent említett jogra hivatkozva mint osztrák alattvalót elfogatta, és egy osztrák hadihajó fedélzetére vitette. Ez a cselekedet általános felháborodást keltett, a városban élő olasz emigránsok egyenesen a főkonzul házának felgyújtását tervezték, és mivel a török hatóságok sem kedvelték jobban az osztrákokat, így majdnem kirobbant a zavargás.
Június 23-án a kikötőben egy amerikai hadihajó, a Saint Louis vetett horgonyt, parancsnoka Ingraham kapitány volt. Amikor meghallotta a történteket, az osztrák főkonzulnál követelte az Egyesült Államok védencének kiadását. Követelése természetesen elutasításra talált, különben nem is lenne a történetnek folytatása...A nyers visszautasítás újabb felháborodást robbantott ki, ennek már emberélet is áldozatul esett. A felháborodott olaszok egy kávézóban rátámadtak három osztrák tengerésztisztre, akik úszva próbáltak állomáshajójukra menekülni, egyikük azonban, báró Hackelberg a vízbe fulladt. Az események miatt az osztrák fregatt indulását annak parancsnoka, Schwarz kapitány elhakasztotta.
A diplomáciai levelezés tovább folytatódott, minden eredmény nélkül. Ekkor Ingraham kapitány úgy döntött, saját kezébe veszi az irányítást, és hatékonyabb eszközökkel próbálja elérni Koszta kiszabadítását. Az osztrák tengerészek nagy meglepetésére felvonatta a horgonyt és a Saint Louis az osztrák hajó közelébe úszott. Hogy mindenki tisztában legyen céljaival, a lőrésekből elővillantak az ágyúk..A főkonzul természetesen megriadt, Ingraham pedig kijelentette, ha záros határidőn belül nem adják ki a foglyot, kénytelen lesz kiadni a tűzparancsot, és akkor sajnos Ausztria szegényebb lesz egy hadihajóval. A megriadt Schwarz kapitány is megsürgette feljebbvalóit, tegyenek valamit mert ez az őrült jenki képes rá és beváltja fenyegetését. Az események ezután gyorsan forogtak, az osztrák és az amerikai konzul megegyeztek, Kosztát egy semleges ország konzulátusára bízzák, Franciaország szmirnai konulja vállalta is ezt a szerepet. Kosztát átadták a francia konzulnak, majd Ingraham kapitány további kitartása eredményeként a honvédtiszt végül a Saint Louis fedélzetére került.
Az eset felkavarta a diplomáciai vizeket, kissebb nemzetközi bonyodalom támadt belőle, foglalkozott vele az Egyesült Államok szenátusa, és Ferenc József, az osztrák császár is. Ezekről a lépésekről már nem számolok be, de azt mindenképp érdemes megemlíteni, hogy ez volt az első alkalom, hogy az Egyesült Államok kiállt külföldön egy állampolgáráért.
